~4.Rész~
~Érdekes emberek~
*Laura*
Hajnali négy óra van.A reptéren ülünk a padon Diana a fejét a vállamra hajtotta és elszundikált.Én nem tudtam aludni mert az időt nézni kellet. Aztán rápillantottam a táblára és tíz percünk volt ,hogy felszáljon a repülő.
-Diana!-suttogtam a fülébe.
-Mi az..mi az?-kérdezte fél álomba.
.Siess elkésünk!-mondtam hangosan.
-Hogy micsoda?-ugrott fel gyorsan.
-Miért nem ébresztettél fel?-tette hozzá.
-Olyan aranyosan aludtál!Nem volt szívem felkelteni.-mosolyogva válaszoltam.
*Hangosbemondó:A következő járat öt perc múlva indul.*
Egymásra néztünk,felkaptuk a bőröndöket és elkeztünk szélsebesen szaladni!Amikor szaladtunk rettenetesen nevettünk,már ez a nap is jól indult. Felszáltunk a repülőre amit épp,hogy elértünk.Helyet foglaltunk. Felszáltunk de még egy picit aludtunk..Arra ébredtem fel,hogy Diana horkol a fülemnél a másikoldalomon pedig egy néni aludt nyitott szájjal amiből elég érdekes szag jött ki...Aztán Diana is felkelt.Rendelt egy kávét amit nem sokkal később ki is hoztak.De szerencsére amilyen kis béna volt rögtön rajtam landolt az összes kávé.
-Jujjj!Meleg!-ordítottam fel a repülőn.
-Várjon...Letörlöm.!-kiáltott fel a légi kísérő.
De hiába törölte le még jobban belekente...
-A vadi újj ruhám..!Tönkrement!-zokogtam.
-Nagyon sajnálom!Kifizetem!-válaszolta Diana lelkisen.
-Ennek annyi !-morogtam.
Kimentem a mosdóba. átöltözni valami száraz ruhába.
Visszamentem....filmeztünk a tabon,vígjátékot néztünk amiről eszembe jutott,hogy milyen jó barátok vagyunk Dianaval ,és mindig megbántjuk egymást de mi szeretjük egymást a legjobban.Hisz sohasem fogom elfelejteni mikor Általános Iskolában 7.osztályban amikor úgy éreztem senkim nincs és a barátommal szakitottunk mennyit sírtam....Ő mindíg azt mondta ,hogy egy fiú sem érdemli meg a könnyeimet.Ő mindíg melletem ált mikor senki más! Sőt már 8.osztályban az volt a /mottónk/ ~nevess ma,sírj holnap!~
Ez az utazás ráébreszt arra hogy ő az én BFF-m amig világ a világ...:$ <3
Annyira elmerültem a lelkizésben,hogy arra eszméltem,hogy Diana felsikít.
-Laura! Megjöttünk!...Londonban vagyunk!-mondta izgatottan.
-Látom!Ez az!-kiáltottam hangosan!
Nagy örömmel száltunk le a gépről mint két Super Star *-*
Nagyon jó érzés volt olyan hosszú út után leszálni.
Persze a reptéren már ott volt az én drága unoka tesóm Niall!Akinek egyből a nyakába ugrottam.
-Sziasztok!-köszönt mosolyogva.
-Szia!-válaszoltunk
-Niall bemutatom Dianat Ő az én legjobb barátnőm!.:)és a te legnagyobb rajongód!-nyögtem oda..gyenge mosollyal az arcomon és kacsintással.
-...!-Diana elpirulva nyökdécselt.
-Figyeljetek nem visszük haza a cuccokat és elviszlek titeket körbe mutatom a várost.
-De..de!-kiáltottunk!
És boldogan és vidáman el is indultunk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése