~6.Rész~ 3/1

~6.Rész~

3/1

~Osztálykirándulás~

*Laura*

Reggel de nehezen keltünk fel.Amikor a fogamat mostam eszembe jutott,hogy a hálózsákot nem tettem be.Na még azt gyorsan betuszkoltam a táskába.El is indúltunk a suli elé.Megérkeztünk.

*Suli előtt*

-Sziasztok !-köszönt ránk  Ádám..

-Szia!-válaszoltuk.

-Mi az,enyien vagyunk még csak?-kérdeztem én álmos fejjel.

-Hát eddig nagyon úgy néz ki..-válaszolta.

Na álltunk vagy 20 percet és aztán elkezdtek lassan gyűlni az emberek.Nagyon féltünk Dianaval hisz ez volt az első ilyen 2 nap az "Új osztályal"

-Nézd!-mondta nekem Diana.

-Mit?Kit?-kérdeztem.

-Azt a palit!Az kicsoda lehet?-mondta kacsintva.

Na igen ez volt az a nap amikor személyesen is megismertem osztályfőnök fiát,Mátét..:)

-Ő csak osztályfőnök fia!Felejdsd el!-mondtam én nagyon komolyan.

-Nemár!-szomorkodott.

-Szóba se álna velünk!-gondoltam én.

Na lassan csak összegyűlt az osztály és elindultunk..

Dianaval mentem egy autóval.

*Megérkeztünk*

Nagyon szép ház volt...Az osztály "menő lányai" elfoglalták a fenti emelet szobáit...nekünk maradt az alsó szint.

-Na ez jó lessz neked Mátéka!-mondta osztályfőnök.

Kinéztem és láttam,hogypont a melletünk lévő szobában lessz ő...Diana nagyon örült neki,engem eleinte nem nagyon érdekelt ,hisz gondoltam,hogy bunkó meg nem is beszélne velem.Elkezdtünk kipakolni a szobába amikor egyszer csak gitár hangot hallok.Imádom a zenét énekelni is imádok,de nem tudja senki az énektanáromon kívűl. Birizgálta a fantáziám muszály voltam megnézni.Odaáltam az ajtója elé.

-Tudsz gitározni?-tettem fel a kérdést félénken.

-Nem tudok!-válaszolta Máté mosolyogva.

Beültem hozzá a szobába és megkérdeztem,hogy mit tud eljátszani.Ő pedig csak nevetett..

Gitározott én pedig csak ültem mellette mosolyogva,de nem mertem énekelni mikor mondta,mert senki nem tudja és annyira nem is akartam....De azért magamban dúdoltam az egész szöveget.Aztán kicsit furcsán éreztem magamat azért mert azt hittem ,hogy bunkó és szóba se álna velem,ahoz képest elég jófej!Szóval ez volt az első véleményem Mátéról.Aztán kimentünk páran Twisterezni Mátét hiába hívtam nem jött...ő akart pörgetni.

*El is kezdtük*

Szokás szerint én estem ki elsőnek....Abba is hagytuk utána...Aztán röpiztünk..,beszélgettem a szobába Dianaval hiszen elég szeretet hiányom volt..Beszaladtam a szobánkba később is és egyedül voltam zenét halgattam és picit sírtam is hiányzott anyu na meg Niall is.Aztán bejött Diana odafeküdt mellém és megölelt.

-Lauuu! Ne sírj!Mibaj van?-Kérdezte Diana is szipogva.

-Minden!miét van,hogy annyiszor bántottak ,hogy félek bárkit is közelengedni magamhoz-mondtam én könnyes szemekkel.

-Nemtudom!-válaszolta Diana majd szorosan átölelt.

Felmentünk a fiúkhoza szobába,zenét halgattunk meg Boxoltam velük kesztyűvel...Sok mindent csináltunk még utána...foci,hinta,Party..stb.

*Elkezdett sötétedni*

Az osztállyal szalonnát sütöttünk a tábortűznél....Nekem látni kellet volna azt a szalonna azaz virsli sütést...nagy nehezen épp hogy feltudtam húzni a nyársra a virslit leülök a többiekhez a tűzhöz elkezdem sütni és leesik az egész...

-Istenem!-kiáltottam fel.

A többiek nevettek nagyon...Aztán Diana sütött nekem is és azt ettem vele....Aztán hidegebb lett,a többiek bementek én Diana és még páran kint maradtunk Mátéval a tűznél ültünk és megkértem Mátét,hogy gtározza el a számom...Ahogy ott ültünk és játszott tiszta romantikus volt.../azaz az én szemszögemből/.

Aztán mi is bementünk....

~5.Rész~

~5.rész~

~hosszú nap~

*Laura*

Megérkezdtünk a lakáshoz és lehetetlen volt elhinni, hogy itt fogunk lakni,csodálatos volt nagyon szép!*o*

-Öööö....-mondta volna Diana tátott szájjal !:)

-Na de lányok! Hisz ez csak a házunk!Mi lessz veletek a városba?-mosolygott ránk Niall.

-Irány  város!-próbáltam komolyan mondani de elnevettem magam .Diana megszólalt!..

-Jó...jó..de nesokáig hisz holnap suli!-mondogatta.

-Apropó suli!holnap két napos osztály kirándulásra megyünk!-válaszoltam.

Azt még tudnotok kell,hogy én ismerem az osztályt mert már jártam oda suliba csak már elköltöztünk szóval remélem megismer az osztály.Hisz várom ,hogy újra láthassam őket.

-És ha engem nem fognak bírni?-kérdezte Diana.

-Dehogynem!Hisz egy ilyen aranyos lányt ki nem bírna?-válaszolta Niall csábító mosollyal.

-Komolyan?:$-kérdezte Diana tág szemekkel és elpirult arcal.

-A legkomolyabban!-mondta Niall lehajtott szégyelős fejjel.

Nagyon aranyosak voltak ahogy flörtölgettek egymással,de valahogy véget kellet vetnem ennek..

-Hahóóó!Én is itt vagyok ám!-nevettem..

-Bocsi!-válaszolták.

Fel száltunk egy városi buszra és körbejártuk a nevezetességeket.Alig  kaptam levegő t  . Elgondolkodtamazon,hogy mennyire hiányzik a város!Sok mindent láttunk pl: Milleniumi híd,,Benjamin Frenklin Háza, Legyező múzeum,Harrods áruház és még más rengeteg látnivaló.

-Nézzétek!Vidámpark!-kiáltottam fel trol fejjel.-.*

-Nézzük meg?-kérdezte Diana Nialltol érdeklődően.

-Fenébe!Én ugyan ezt akartam kérdezni tőled!-válaszolt Niall.

-Mennyünk már!-kezdtem ideges lenni.

Elindultunk!

Felültem minden hülyeségre ,hogy ne keljen őket néznem...

*Beültünk egy éterembe*

-Diana rendelnél nekünk valami italt?-próbáltam terelni.

-Persze megyek szólok a pincérnek!-válaszolta.

Itt volt az ideje ,hogy tudjak beszélni Niallal.

-Látom hogy nézel rá!-mosolyogtam.

-Miért ,hogy néztem rá.?-kérdezte.

-Látszik,hogy tetszik neked nagyon!miért nem hívod el randira?-nevetve kérdeztem.

-Nem merem!Mivan ha mégse jön el velem?-bizonytalankodott.

-Úristen!te nem láttad,hogy nézett rád?-mondtam én.

-Nem beszélgetnél vele a kedvemért létszives ,csak hogy bisztos legyek benne...?-kérdezte.

-De..de ha minden jó lhívod egy randira.!:)-alkudoztam.

hisz annyira összeillenek.

Visszajött Diana az itallal amit szép lassan meg is ittunk a sok beszélgetés közben..

*Este hazasétáltunk ,annyira szép volt a város*

haza értünk a hosszú nap után.Niall elment lefeküdni mi is lefekvéshez készültünk de akkor beugrott,hogy beszélnem kell Dianaval.

-Tetszik?-kérdeztem.

-Niall!?dehogy!-lehajtott fejjel válaszolt.

-Miért mondott valamit?-tette hozzá mosolyogva.

-Nem, kellet volna?-reménytelenek vagytok nevettem.

-Mert...? mert?...-kérdezgette.

-Hagyuk jó északát!-nevettem.

-Oké..

Elaludtunk végre.Elég hosszú nap volt.

~ Fontos mellékszereplők!~

      Máté:Laura nagyon jó barátja,aki elég sokat számít az életében.21 éves jóképű fess fiatal ember,aki szeret perverzkedni de tud nagyon komoly is lenni..

Ő itt Mónika:Laura Anyukája,aki nagyon híres divattervező és szereti épitgetni a karierjét 37 éves ,elég rendszerető és tisztaságmániás de neki a lánya az első!

Krisztián: Laura régebbi edzőtársa volt amig a baleset nem történt,de sok szerepe lessz a történetben aranyos fiucska.

Amanda:A banda menedzsere ,jófej csaj de neki minden kell amit egyszer eltervez azt megis valósitja.

Martin:Egykori szerelme Laurának aki most ujra szinre akar lépni.Bolondos fickó:)

Dávid:az orvos fia,akinek nem számít egy nő mert neki mindenki kell!..

Jos:Laura legjobb ujj osztálytársa és melesleg legjobb fiu barátja másnéven /LFB/ aki imádni fog együtlógni vele..

Kevin:Diana volt pasilya aki mindent bevet hogy elnyerje egykori szerelmét..:P

~4.Rész~

~4.Rész~

                                                                                                                       ~Érdekes emberek~

*Laura*

Hajnali négy óra van.A reptéren ülünk  a padon Diana a fejét a vállamra hajtotta és elszundikált.Én nem tudtam aludni mert az időt nézni kellet. Aztán rápillantottam a táblára és tíz percünk volt ,hogy felszáljon a repülő.

-Diana!-suttogtam a fülébe.

-Mi az..mi az?-kérdezte fél álomba.

.Siess elkésünk!-mondtam hangosan.

-Hogy micsoda?-ugrott fel gyorsan.

-Miért nem ébresztettél fel?-tette hozzá.

-Olyan aranyosan aludtál!Nem volt szívem felkelteni.-mosolyogva válaszoltam.

*Hangosbemondó:A következő járat öt perc múlva indul.*

Egymásra néztünk,felkaptuk a bőröndöket és elkeztünk szélsebesen szaladni!Amikor szaladtunk rettenetesen nevettünk,már ez a nap is jól indult. Felszáltunk a repülőre amit épp,hogy elértünk.Helyet foglaltunk. Felszáltunk de még egy picit aludtunk..Arra ébredtem fel,hogy Diana horkol a fülemnél a másikoldalomon pedig egy néni aludt nyitott szájjal amiből elég érdekes szag jött ki...Aztán Diana is felkelt.Rendelt egy kávét amit nem sokkal később ki is hoztak.De szerencsére amilyen kis béna volt rögtön rajtam landolt az összes kávé.

-Jujjj!Meleg!-ordítottam fel a repülőn.

-Várjon...Letörlöm.!-kiáltott fel a légi kísérő.

De hiába törölte le még jobban belekente...

-A vadi újj ruhám..!Tönkrement!-zokogtam.

-Nagyon sajnálom!Kifizetem!-válaszolta Diana lelkisen.

-Ennek annyi !-morogtam.

Kimentem a mosdóba. átöltözni valami száraz ruhába.

Visszamentem....filmeztünk a tabon,vígjátékot néztünk amiről eszembe jutott,hogy milyen jó barátok vagyunk Dianaval ,és mindig megbántjuk egymást de mi szeretjük egymást a legjobban.Hisz sohasem fogom elfelejteni mikor Általános Iskolában 7.osztályban amikor úgy éreztem senkim nincs és a barátommal szakitottunk mennyit sírtam....Ő mindíg azt mondta ,hogy egy fiú sem érdemli meg a könnyeimet.Ő mindíg melletem ált mikor senki más! Sőt már 8.osztályban az volt a /mottónk/ ~nevess ma,sírj holnap!~ 

Ez az utazás ráébreszt arra hogy ő az én BFF-m amig világ a világ...:$ <3

Annyira elmerültem a lelkizésben,hogy arra eszméltem,hogy Diana felsikít.

-Laura! Megjöttünk!...Londonban vagyunk!-mondta izgatottan.

-Látom!Ez az!-kiáltottam hangosan!

Nagy örömmel száltunk le a gépről mint két Super Star *-* 

Nagyon jó érzés volt olyan hosszú út után leszálni.

Persze a reptéren már ott volt az én drága unoka tesóm Niall!Akinek egyből a nyakába ugrottam.

-Sziasztok!-köszönt mosolyogva.

-Szia!-válaszoltunk

-Niall bemutatom Dianat Ő az én legjobb barátnőm!.:)és a te legnagyobb rajongód!-nyögtem oda..gyenge mosollyal az arcomon és kacsintással.

-...!-Diana elpirulva nyökdécselt.

-Figyeljetek nem visszük haza a cuccokat és elviszlek titeket körbe mutatom a várost. 

-De..de!-kiáltottunk!

És boldogan és vidáman el is indultunk....

~3.Rész~

~3.rész~

*Diana*                                                                                                                       ~ A tervezés ~

Már csak két nap volt hátra,hogy elköltözzünk Laura unokatesójához de nem tudta  még ezt senki. Othon ültem és épp tanultam amikor beugrott egy remek ötlet...

-Csináljunk egy búcsú bulit!-kiáltottam fel.

Habár nem volt a szobában rajtam kívül senki mégis inspiráló voltam.Alig vártam,hogy másnap elmondhassam Laurának,a remek ötletem.Így is volt.Reggel épp,hogy beértem suliba már neki estem a szuper ötletemmel.

-Szia Lau!-köszöntem vigyorogva.

-Hali!Ismerem ezt a fejet...most vagy valami ötlet/tervet találtál ki vagy már megint pisilned kell!..-mondta viccelődően.

-Haha...Nagyon vicces! -szólaltam fel én.

-Na de mi van?mond már!-válaszolta nagyképűen.

-Van egy remek ötletem!-vigyorogtam.

-Képzelem!-vágott gúnyos fejet!

-Miért kell mindig lefikázni amit én mondok?-kérdeztem idegesen.

-Mert egy normális ötleted nem volt eddig soha!Mindent nekem kellet megoldani.-vágta a fejemhez.

-Jó tudod mit,nem muszály  jóba lennünk ! Elegem van belőled!-mondtam én és elszaladtam sírva.

Már épp othon voltam , amikor eszembe jutott ,hogy felhívom és bocsánatot kérek tőle.Hisz tudjátok a mondást.

,,Mindíg az kér bocsánatot akibe nagyobb a szeretet."

Hát én felhívtam.

-Halló!Mit akarsz?Mondanom kell valamit.-szólalt meg a telefonba.

-Szia!  Nekem kell mondanom valamit!-vágtam rá dadogva.

-Bocsánat!Sajnálom!-mondtuk egyszerre.

-Akkor nincs harag? Öri barik mindörökké?!-kérdezte Laura sírva.

-Igen! Öri barik mindörökké!-válaszoltam szipogva.

-Mit akartál mondani?Sajnálom ,hogy nem hallgattalak meg!.-mondta

-Hát ...ö...semmi mostmár,csak jólett volna egy búcsú bulit tartani,hogy elköszönjünk mindenkitől ,de már mindegy,holnap hajnalban utazunk. Lehetetlen  összehozni egy szuper búcsú bulit!-válaszoltam szomorúan.

-Na és?!Nem emlékszel arra,hogy nálunk nincs olyan ,hogy lehetetlen!

-De igen...csak ilyen rövid idő alatt nem lehet  szuper bulit rendezni!-mondtam szinte szomorú pofával.

-Dehogynem!Hívj meg minden barátunkat a házamba,este fél kilencre ! A többit bízd rám.!-válaszolta vigyorogva.

-Bisztos?-válaszoltam hátborzongva.

-Igen, megoldom csak gondoskodj róla ,hogy minden barátunk itt legyen.-bólogatva nevetett.

-Okés...

Elindultam suliba meg SMS eket küldtem mindenkinek akiket úgy gondoltam érdemes meghívni.

Én már hat órakkor ott voltam .Mikor beértem a házba a szám tátva maradt...

Annyira szép volt az egész annyira megvolt tervezve minthogyha már pár hete eltervezték volna.

-Hogy csináltad?-kérdeztem meghökentően Laurától.

-Áh...tiszta egyszerű volt..! Na megmondtam vagy megmondtam?:)-vigyorogva átölelt.

-Holnap utazunk!Jehh!-kiáltottunk fel!

-De előtte le kell zárnunk ezt az egész bulit.-mondta magabisztosan.

-Akkor vágjunk bele!-vigyorogva felszaladtunk készülődni a szobámba..

Sok smink, haj,ruhák, míg végül elkészültünk.Lementünk és ajtót nyitottunk és rengetegen jöttek el.

Dübörgött a zene mindenki táncolt és végül minden megoldódott. Tudjátok nálunk én vagyok az ész Laura inkább szép na meg persze nagyon laza. Már épp a puli végénél jártunk amikor minden ismerősünk jó utat kívánt és elbúcsúztunk.Alig vártuk ,hogy már  úton legyünk! Egy baj van,hogy Laurának téliszonya van...:3

~2.Rész~

~Váratlan utazás~

*Laura*

Délután épp hazafele tartottam a siliból amikor hirtelen megbotlottam egy nagy kőbe.Sebes lett a lábam és vérzett.

-Szuper!ennél rosszabb nap nem lehet!-mormogtam magamban.

Ballagtam haza sántán,hisz nagyon fájt a lábam útközben felcsapott egy autó és csurom vizes lettem ...

-Istenem!-kiáltottam idegesen!

Beértem a lakásba.

-Szia kicsim!-szólalt fel anyu.

-Hali!-mordultam felé.

-Mibaj?Van egy jó hírem!-próbált a lényegre térni.

-Semmi...!Na kíváncsi vagyok mond...-ennél rosszabb úgyse lehet...

-Elköltözünk!-Boldogan ugrálva vágta hozzám anya.

-Hogy micsida?-meglepő fejet vágtam hozzá.

-Jól hallotad!-válaszolta.

-De....de....hova?vagy miért?-mordultam fel.

-Londonba!Állás ajánlatot kaptam és turnézni fogunk azokkal a bandákkal akiknek ruhát készítek!-válaszolta öbbenten...

-Nem akarok Országról-országra járni!Mi lessz a barátaimmal?Mi lessz a sulival?Az álmaimmal?!-kiabáltam könnyes szemmel.

-Megoldjuk kicsim!-vágta rá gyorsan.

-Nem tudjuk!Londonba megyek de akkor Nialléknál lakok majd egy kis időt...úgyis rég láttam a világ legjobb unokatesóját.De csak egy feltétellel!-nyögtem bátran.

-Mi lenne az?-szólalt meg anyu.

-Úgy ha Diana velemjöhet!-mosolyogva vágtam rá.

-Hát..oké,..-bizonytalanul válaszolt.

-Akkor amig te turnézol erre a pár hónapra Niallnál leszünk...de ígérd meg ,hogy a ballagásra hazajöössz.-mondtam anyunak.

-Okés ,alap dolog.!már csak a Diana szüleivel kell beszélnek,hogy engedjék el veled .!-mosolyogva mondta.

-Okés akkor fel is hívom!Juhúúúúú...!-boldogan kiáltottam.

Azonnal fel is szaladtam a szobámba .A telefonomat viszont nem találtam...Olyan feldobott voltam  ,hogy zenét hallgattam...meghallgattam azt az együttest amit Diana is szeret...Mire észrevettem ,hogy Niall az unokatesóm is benne van a bandában .Tág szemekkel bámultam...

-Hmmm...nem rossz...!-bólogadtam.

One way or another...-énekeltem.

Elkezdtem csomagolni,és megtaláltam a telefonomat is.Tárcsáztam is Diana számát.

-Csörr....csör...-kicsöngött a telefonja.

-Haló ki az?-szólalt meg.

-Hali!Laura vagyok,van programom erre a hónapra.-mondtam én.

-Átmenjek?-kérdezte.

-Igen!majd itt elmesélem!-mondtam én és letettem a telefont.

Pakolás közben jött egy E-mail üzenetem egy ismeretlen alaktól,azt irta,hogy nem -e tervezném e meg az amerikai szépégkirálynő báli ruháját...Hirtelen köpni nyelni nem tudtam.Aztán egy kis idő után...megérkezett Diana feljött a szobámba.

-Szia!na mizu?Mi olyan fontos?- kérdezte.

-Hali!Áhhh...semmi!Röviden annyi,hogy a sulit Londonba fogjuk befejezni..

-Micsoda?-nézett döbbent fejjel.

-Költözünk....eggyütt!-boldogan kacsintottam.

-Ez most komoly?-vágott meglepő fejet.

-Halál komolyan!-bögtem rá.

-Ezaz!-kiáltott fel hangosan.

-Mikor indulunk?-tette oda.

-Kb...1 hét mulva..de én már most pakolok..-nyögtem rá.

-okés,akkor én is hazaszaladok pakolni...szia!-köszönt el lelkesen.

Annyira felvoltunk pörögve,hogy az út miatt alig tudtunk gondolni másra.Majdnem egy egész hónap Dianaval és Niallal Londonba...!Jobb már nem is lehet!Ezaz alig várom ,hogy induljunk...

~1.Rész~

~ A nagy zene "hallgatás,,~

*Laura*

-Unakozoom!-ordítottam már 4x-erre.

-Hallgassunk zenét?-érdeklődött Diana-1D?

-Kihagyom!

-Már késő...-rakta be a CD-t a lejátszóba-One way or another...

De nem tudta befejezni,mert befogtam a száját és kikapcsoltam a lejátszót.

-Inkább nézzünk fimet!-javasoltam.

-Okés,de milyen filmet?-vetette fel a kérdést.

-Nézzünk horrort!-szólaltam meg lelkesen.

-Jó,de csak ha hozzádbújhatok!-szólalt meg remegve.

-Jó legyen!-és végül be adtam a derekam.

Gyorsan felszaladtam a lépcsőn,bementem a szobámba megtaláltam a polcon a dobozkám ami tele volt mindenféle kedvenc filmekkel.El is kezdtem keresgélni benne.De végülis csak a Paranormal Achtivity nél maradtam.Aztán visszamentem.

-Na megvan mit nézünk!-kiáltottam hangosan.

-Ugye nem nagyon ilyesztő?-pattant fel meglepően Diana.

-Áhh...dehogy!-próbáltam megnyugtatni ,és beraktam a CD-t a DVD lejátszóba...

Popcornt készítettem előtte mielőtt elkezdtük nézni...

Vittem a szobába be kólát is. Nagyon sötét volt.

Elindult a film a plazma Tv-men ,maga a film unalmas még az elején ,de viszont  ha nem nézed az elejét akkor      

nem értessz belőle semmit!:/

Elérkezett az este.

Már épp keményen nyomtuk a szunyát mire *Egyszercsak a konyhába*

Léptek és csörömpöléseket hallotunk be a szobába..

-Mi ez?-ilyedt fel Diana megszeppenve.

-Bisztos csak anyu! Feküggy vissza! Nyugi!-mondtam én mérgesen és fáradtan.

-Anyud?nem azt mondtad nincs itthon senki?-kérdezte ilyedten.

-Hupsz...Tényleg!-kipattantam az ágyból megrémülve.

-Kő  papír  ollóval szavazzuk meg ki megy ki a konyhába megnézni,hogy mi volt ez a zaj.-hoztam meg gyorsan a döntést.

-Jó...-és Diana beleegyezett.

El is kezdtük .Elvileg én nyertem volna de mivel Diana annyira megilyedt ,hogy alig kapott levegőt,így elvállaltam én pedig valjuk be ,én is nagyon féltem...

Kimentem a *konyhába* feloltottam a villanyt ,de nem volt ott senki. Visszamentem..

-Nem gondolod ,hogy a  túl sok horror filmtől van?-vetette fel megint Diana a kérdést.

-Dehogy..-vágtam rá én nagyképűen.

Azért azt tudnotok kell,hogy én és Diana egy osztályba járunk és egyidősek vagyunk ebbe az évbe fogunk végezni.Általános Iskolában is osztálytársak voltunk ő a legjobb barátnőm mióta élek.Nálunk nem volt meglepő ez az ottalvás sem,hisz amikor csak tehettük  együtt voltunk.

*Elérkezett a reggel*

Fáradtan ébredtünk fel mind a ketten hisz este nem tudtunk valami sokat aludni...

Megérkezett anyu is.

-Jóreggelt lányok!-köszön jókedvűen.

-Jóreggelt!-döftük oda hulla fáradtan.

-Mi ez a fej nektek?-mosolyogva kérdezte anyu.

-Csak nem ittatok?-tette hozzá.

-Dehogy is , igaz Laura?-mondta idegesen Diana.

-Igen , csak filmet néztünk egész este..-válaszoltam.

Aztán nagy nehezen összekaptuk magunkat és elindultunk suliba...kicsi késéssel de odaértünk.!

Szünetben*

Ott állok a szekrényemnél Dianaval és beszélgetünk..

amikor oldalról megpillantjuk madam Jessicat és elkezdtünk nevetni hangosan majd ránk jött a hányinger.